Óriási változások időszakában vagyunk, valójában ez a könyv is ennek a része, hiszen olyasmiről ír totál őszintén, amiről eddig csak kevesen. Ennek több oka van. Kitolódott az átlagéletkor, vagyis tovább élünk, mint az előttünk járók – és ez csak fokozódni fog –, így egyre többen vagyunk, akik a perimenopauzában élik le az életük akár egyharmadát.

Egyre inkább fókuszba kerül az egyén, az önismeret, a tudatosság. Egy új világ küszöbén vagyunk, a régi omlik le, és elég volt a tabukból!

Ahogyan évtizedeken keresztül tömegesen mentek tudatlanul szülni a nőtársaink – beleértve magamat is –, ugyanúgy tudatlanul trappol(t)unk, sodród(t)unk, kerül(t)ünk bele a menopauza elkerülhetetlen állapotába és állomásába is. (Így jár az, aki nem hal meg idejekorán…)

És még sorolhatnám a tudatlanságunk hosszú sorát. A tudatlanság a tudatosság ellentéte, vagyis nem tudunk felkészülni az előttünk álló dolgokra, érzésekre, állapotokra. Ráadásul az ismeretlentől való félelem is rengeteg energiát fal föl.

Heather Corinna könyve elképesztően sokat adó és komplex ebben a témában! Valójában minden negyvenakárhány év fölötti nőtársamnak ajánlom, hogy olvasson menopauzáról szóló és arra felkészítő, lelkiismeretesen megírt könyvet. (Ez az!) Még akkor is, ha azon extra ritka nők közé tartozik, akik ezt a változást (saját bevallásuk szerint) meg sem érezték. (Találkoztam ilyen nőtársakkal is.)

Viszont olyanokkal is, akik a szintén tudatlan orvosuk által éveken át félre lettek kezelve – kapták a szintetikus ösztrogénterápiát progeszteron nélkül – és volt, akinél komoly betegséget is okoztak ezzel. Ezzel azt kívántam nyomatékosítani, hogy a tudatlanság életveszélyes is lehet.

Karnyújtásnyira vagyunk attól az időszaktól, amikor úgy gyógyították a migrént, hogy kivették a nők méhét. Az apai nagymamám elmesélte (mikor tizenéves nagylány voltam), hogy senki nem beszélt neki a menstruációról, és amikor megjött, azt hitte, hogy Krisztus ilyen fiatalon magához szólítja. Fél napig az ágyban fekve várta a halált.

Majdnem itt tartunk most a menopauza és klimax témában is. Bár az is igaz, amit Heather Corinna részletesen leír a könyvében, hogy „egyre több olyan ember kezd felfigyelni a menopauzára, aki sok pénzt akar keresni. A menopauzával kapcsolatos piaci előrejelzések arra engednek következtetni, hogy a következő öt évben egyre többen igyekeznek majd aranylázban égve a mi kétségbeesésünkön és elége- detlenségünkön meggazdagodni.” (Szerintem ez nem öt év lesz…)

A perimenopauzával együtt tíz éve vagyok benne ebben az életszakaszban (’66-ban születtem, ki lehet számolni, hogy 2013-ban voltam negyvenhét éves, akkor indult), az én szenvedésemen már elég sok szélhámos mindent is ígérő gyógyszergyártó cég gazdagodott. (A szenvedő ember hiszékenyebb.)

Heather Corinna nem csak hitelesen, lelkiismeretesen, de óriási tudással igyekszik nekünk segíteni ezen az úton, mint egy jószándékú vagány nővér. Benne van az érett felnőtt nőknek – akik már annyi mindenen túl vannak – az a jellemzője, hogy a kételkedés a csontjaiba is beépült. Épp ezért nagyon alapos. A személyes tapasztalásokon túl a könyv részletesen kiterjed az orvosi, tudományos, biológiai, pszichológiai, történeti, sőt, olykor még a szociológiai háttértudásra is. (Szembesülni fogunk vele, hogy ez a természetes életszakasz és biológiai változás mennyire kevéssé ismert, és milyen zavarosan kommunikált volt eddig.)

És ami számomra az egyik legfontosabb a könyvben, illetve a szerzőben: együttérző és praktikus! Teljesen egyetértek azzal, amit leír:

„A változókor az élet egy állomása. Nem egy betegség. A „tünet” szót az emberi test kontextusában a betegségek és megromlott testi állapotok kapcsán szoktuk használni.

Ebben az értelemben a menopauzának nincsenek „tünetei” és nem érzem, hogy bárkin is segítenénk azzal, hogy a Robert Wilson-korszak maradványait kuporgatjuk ma is.”

Tetszik a szemlélete, mert kellőképpen realista, de újító is, tud nyitni a megújulás irányába, és elég bátor ahhoz, hogy mélyre menjen.

„Véleményem szerint az történik, hogy sok dolog, amit idáig leszartál, most visszaköltözik haza, és elkezd fialni. Eddig is itt voltak valahol, jelen voltak életedben, akár a fészek alján kuksoló tojás, elvoltak, és most azt mondják, hogy ácsi. Nem tűnnek el. Hazaköltöznek. Annak ellenére, hogy valószínűleg eddig is voltak súlyos érzelmeink, és már jó ideje, vagy öröktől fogva forralgattuk őket, a menopauza alatt ezek az érzelmek tornádókként képesek lesújtani ránk. Néha mi vagyunk az a nővérünk, akire a tornádó ráborítja a házat. Olykor mi vagyunk maga a tornádó.”

Hehe… mondjuk én a klimax előtt még inkább tornádó voltam. (Nem véletlenül kaptam a férjemtől a negyvenedik születésnapomra a Ciklon című dalát.)

Az emberiség számára van a Krisztus előtti és utáni időszak, nekem a klimax előtti és utáni. Bölcsnek, igaznak és vagánynak tartom Heather Corinna szemléletét, azt, ahogyan végigveszi a menopauzára ráaggatott előítéleteket, nekünk nőknek a társadalmi megítélésünket. Külön díjazom a szarkazmusát, öniróniáját, és azt, ahogy kiáll önmagáért, ezáltal példát mutatva nekünk nőknek.

Ő is szégyentelen (és arra törekvő), mint én… (Ez a méltó és tudatos halálra való felkészülés egyik alapköve.)

„Új nő kel fel, új nő születik, vérbő és gyönyörű, szabadon táncol” – ahogy a 808 Nő teremtő ereje misszióm kapcsán is szoktam mondani, énekelni. Az ÚJ NŐ olyan nő, aki képben van a saját testével, érzéseivel, és ha kell, meg tudja őket élni, ha kell, bele mer menni, és elég bölcs és bátor ahhoz, hogy eldöntse, hogy hevíteni, vagy megszelídíteni lenne-e jobb őket.

Az ÚJ NŐ olyan nő, aki számára a test és lélek természetes folyamatai nem, hogy nem tabuk, hanem felfedezni valók, amihez elfogadja a mások segítségét. Aki tudatosan áll bele a változásba, tudva azt, hogy minden értünk való lehet.

Ebben segít Heather Corinna nagyszerű könyve, nekünk, változókorban levő nőknek.

Váljon egész-ségetekre! 

Soma Mamagésa